Ehető erdő

2013.11.06

Gondoltátok volna, hogy a bükk zsenge levelei salátákba, levesekbe is felhasználhatóak? Ettél már bükkmakkot? A szúrós héj kis magokat rejt, amiket megpucolhatsz, és finom csemegét kapsz. Kicsit a mandulára emlékeztet az íze. A régiek megszárították a kemencében és lisztet őröltek belőle, amiből hamuban sült pogácsát készítettek. A bükk makkjából olaj is sajtolható, amivel főzni lehet. Izzik a galagonya, virít a csipke, a dér még nem csípte, potyog az érett kökény. A színes erdő avar alatti élete is ilyenkor a legizgalmasabb. Gombásszal kirándultunk.

Amikor madarásszal mész az erdőbe, akkor a lombokat nézed, a hangokra figyelsz.  Ha teljesítménytúrázol, akkor azon vagy, hogy kövesd az útvonalat, figyeld a turistajelzéseket, és hozd a magadhoz képest legjobb formádat. Mi most gombászni mentünk az illatos, őszi erdőbe, ezért azokat a terméseket lestük, amiket a környezet kínál ilyenkor. Baráth Noémi párja Alexy György gombaszakértő, a Szimpla Háztáji Piacon barátkoztunk össze. Oroszlánban élnek és a Vértes-hegység erdeiben lelik fel a természet ehető értékeit és viszik ki a piacokra.

Ezek olyan élelmek, amelyekkel osztozunk az állatokkal. Igazából ez az ő éléskamrájuk, tartsuk ezt tiszteletben, és ne fosszuk ki az erdőt. A csipkebogyót, a kökényt például a téli nehéz, táplálékokban szegény hónapok előtt eszegetik a madarak, őzek. Sok bennük a vitamin, és ezt ők ösztönösen tudják. Mindez a sok finomság nekünk is ingyen jut, csak tudni kell, hol keressük. Mi most először a lábunk elé, köré néztünk gombákra vadászva. A kalapjukat kidugó gombák első lépéseinkkor még nem voltak szemet szúróak, de csak egy kis idő kell, és gyakorlat, hogy a vadászösztön eluralja az embert, és valóban: egyre telt a kosarunk. Ha így vizslatod az avart, szinte mindenhol gombára bukkansz, sajnos ezek többsége nem ehető, vagy már rothadásnak indult. Tovább! Reccsennek a gallyak a lábunk alatt a sűrű fenyvesben, ágakat félretolva haladunk, bújunk az erdőbe tágra nyílt szemmel. Izgalmas élmény gombászni!

Az első áldozat a fenyvesekben későn termő lila pereszke volt, amelyik az egyik legízletesebb erdei gomba. Sajnos csak egyet találtunk, ahogyan szemcsésnyelű fenyőtinoruból is csak egy akadt a kezünkbe, ezt népiesen fenyővargányának hívják. A szép, de ragacsos kalapbőrét le kell húzni, mielőtt a fazékba kerül.

A legtöbbet a kedves nevű rizikéből találtunk, ez is, mint a többi felsorolt fajta a meszes, vagyis lúgos talajt kedveli. Itt a Vértesben ilyen van alattunk. A rizike kalapja fogyasztható, tönkje nem puhul meg, de ha lefagyasztjuk, vagy levest főzünk, finom ízt ad az ételhez.

A gombák se nem növények, se nem állatok, szóval élőlények. Kitintartalmű sejtfallal rendelkeznek, mint a bogarak. Ezek az élővilág egy önálló országát alkotják. A gombák korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják, vagy a gyökereken keresztül szimbiózisban élnek egy gazdanövénnyel, de vannak olyanok is, amelyek az élő fákat falják fel, ezeket nevezzük parazitáknak. A leggyakrabban szélben szálló spórákkal szaporodnak. Mi is találkoztunk ilyennel. 

Gyuri apró, bimbós pöfeteg gombát talált, amelyik már túl érett volt, és egy esőcsepp ki is lukasztotta a vékony hártyáját. Az egykor kemény belsejű gomba öregen üres, illetve csak spórát tartalmaz. Segítsünk a szélnek! Ha ezt megnyomjuk, pöfékeli magából kifelé a sok-sok spórát, ami a földre jutva majd ismét gombákat alkot.